SZOTÁK SZILVIA

(Szeretettel és tisztelettel köszönjük a közlés lehetőségét Szoták Szilviának!)

A burgenlandi Felsőpulya1

(Oberpullendorf)

 

Betekintés a település történetébe

 

Felsőpulya Közép-Burgenland tartományban található járási székhely, amely

két falu, Közép- és Felsőpulya egyesüléséből jött létre 1958-ban. Így a továbbiakban

mindkét település neve szerepelni fog a dolgozatomban, annak ellenére,

hogy ma már Középpulya különálló közigazgatási egységként nem létezik.

A két helység már korábban is együttműködött, csaknem összeépült.

Felsőpulya 1975-ben a városi rangot is elnyerte, amely erőteljes lendületet

adott gazdasági és kereskedelmi fejlődésének, illetve kulturális központtá válásának,

hiszen a ranggal együtt járó nagyobb költségvetéssel tudott gazdálkodni.

Az archeológiai leletek bizonysága szerint ősidők óta lakott terület volt.

A magyar nyelvszigetek lakosait valószínűleg a 10–12. században telepítették

ide. Ők voltak a magyar királyság határőrei. Feladatuk a határok figyelése és

védelme volt. Szolgálataikért a települések lakói kisnemesi rangot kaptak,

amely felmentette őket a dézsma és az adófizetés alól, de cserébe háború esetén

kötelező volt katonai szolgálatot teljesíteniük.

Az első írásos emlék, amelyben Pulyát említik, II. András 1225-bõl2 való

oklevele. Az oklevél a közeli Borsmonostor3 határainak leírásakor említi meg

„Pule maioris et minoris”-t,4 egy Konrád nevû személy birtokaként. Él egy

olyan feltételezés is, hogy a latin elnevezések inkább Alsó-5 és Középpulyára

vonatkozhatnak, mert Felsõpulya lakói már ekkor is szabad nemesek voltak.

Ahogy a helyiek ma is mondják, „a kutyabõr ott volt a padláson”.Maga a hely-

ség az egész nyugati határ mentén végighúzódó határõr települések közé tartozott,

s magyar lakosságát még a török idõszak után is megõrizte. A középkori

oklevelekben többször is szerepelnek Pulya nemesei /nobiles de Pula/,

de a helységnév magyarul csak 1378-ban jelenik meg elõször „Felpula” alakban.

A név eredetét tekintve vagy a „pulya = gyerek” szóból, vagy a szláv eredetû

„polje = föld”-bõl származtatható. A német Pullendorf elnevezéssel elõször

egy 1279-es soproni oklevélben találkozunk.6 Horvát telepesek Kõszeg

ostroma után menekültek a határõrvidékre a hazájukat pusztító törökök elõl,

de a német területeken folyó vallásháborúk elõl menekülõ protestánsok is itt

leltek új hazára. Így váltak a magyar határõr-települések az évszázadok során

nyelvszigetté. A magyar kulturális élet folyamatosságát ez addig nem zavarta,

amíg a terület a Magyar Koronához tartozott.

A két község, Közép- és Felsõpulya fejlõdése különbözõ volt. A középpulyaiakat

az idõsebbek emlékei szerint régebben tréfásan „gyarmatiaknak”

nevezték, amely a falusias jellegre, illetve az egykori jobbágyközségre utalt,

míg a felsõpulyaiakhoz a padláson lévõ hajdani „kutyabõr” társul, amely a vezetõ

jellegre, a nemesi eredetre enged következtetni. Felsõpulyának 1853-tól

adóhivatala, 1854-tõl járásbírósága, 1858-tól évente négyszeri vásártartási

joga van, s itt lesz állomása az 1910-ben megnyíló Sopront Kõszeggel összekötõ

vasútvonalnak is. 1927-ben a településen kórházat is építenek. Az kétségtelen,

hogy Középpulya mai napig megõrizte csendes, falusi jellegét, míg a

városi fõutca, az üzletek egymásutánisága, a városi külsõ Felsõpulya sajátja.

Az oklevelekben hasznos adatokkal találkozhatunk a települések vallási

életére vonatkozóan is. Mindkét községet római katolikus vallásúak lakták.7

Középpulyán volt a plébániatemplom, a felsõpulyaiak odajártak misére egészen

a redemptoristák8 1934-es megjelenéséig, akik templomot építettek

Felsõpulyán, s a gazdasági válság miatt tönkrement, általuk megvásárolt

Klemm-féle szállodából kolostort hoztak létre. Így az egyházi élet súlypontja

is fokozatosan oda helyezõdött át. Felsõpulyán 1949-ben alakult önálló plé-

bánia, addig õk is Középpulyához tartoztak. A magyar közösségnek ki kellett

állnia amellett, hogy magyar miséket tartsanak. Ma püspöki ígéret van arra,

hogy amíg él magyar ajkú a helységben, addig biztosítják a redemptoristák a

magyar misét és a magyar nyelvû temetést is, ha igény van rá. A redemptoristák

a hitélet fellendítéséhez nagyban hozzájárultak, szívesen foglalkoztak

az ifjúsággal hittanórákon, de nem tekintették szívügyüknek, hogy ezt

feltétlenül magyarul tegyék, s ezzel kedvezzenek a magyar nyelv fennmaradásának.

A település mai magyar vallási élete a 80. esztendõs páter Seper nevéhez

kapcsolódik, aki minden vasárnap magyar misét tart a felsõpulyai Szt. Ferenc-

templomban. Középpulyán a hónap elsõ vasárnapján mindig német

misét tartanak, hogy a német ajkú lakosság vallási igényének is eleget tegyenek,

bár a helyiek elmondása szerint õk egyébként is feljárnak Felsõpulyára.

Szombat kivételével mindennap tartanak Rózsafüzér-imát is. A páter feladata

nemcsak a magyar lakosság hitéletének vezetése, vallási igényeire való figyelés,

de õ látja el a helyi kórház egyházi teendõit is, és egyéb feladatokat.

 

Az etnikumok arányának változása a történelem során

és hatása az együttélésre

 

Burgenland Ausztriához történt csatolása után osztrákok kerülnek többségi

státuszba a magyar és horvát kisebbséggel szemben.

A magyarság száma csaknem hatodára

csökkent Burgenlandban a statisztikai adatok szerint. Ez a létszámcsökkenés

több évtizedes folyamat eredménye. 1920 után az értelmiség elvándorlásával

kezdõdött, akik a békeszerzõdés után Magyarországra menekültek, s helyüket

német ajkú tisztviselõk töltötték be. Hozzájárult a statisztikák mutatta

létszámcsökkenéshez az osztrák népszámlálások eltérõ szokása, miszerint

nem az anyanyelvre, hanem a használati nyelvre kérdeztek rá, az pedig egyre

több kisebbségi esetében a német volt. Így nem derült ki a statisztikákból,

hogy valójában milyen nemzetiséghez tartozik a megkérdezett. Meg kell említeni

a nácizmus alatt bekövetkezett magyar zsidó és cigány lakosság elhurcolását

– amely mintegy tizenkétezres veszteséget okozott a burgenlandi magyarságnak11

–, s nem utolsósorban a munkanélküliség miatt kialakuló tömeges

elvándorlást, a vegyes házasságok egyre nagyobb számát mint beolvasztó

tényezõt, illetve mindezek következményeként: az erõteljes asszimilációt.

Pulya lakossága a környezõ településekhez képest egyre növekszik. Míg

1923-ban 1400 fõ, 1951-ben 1824 (ekkor még a lakosság fele magyarnak vallotta

magát), 1971-ben 2323, 1981-ben 2424 (ebbõl 724 fõ vallotta magát magyarnak),

1991-ben 2640.12 Ez a gyarapodás Pulya várossá válásának, valamint

gazdasági és kulturális központtá való fejlõdésének köszönhetõ.

1921 után az elaprózódott birtokok nem voltak versenyképesek, tönkrementek,

a gazdáknak el kellett vándorolniuk Pulyáról. A bevándorlók többnyire

németek (üzletemberek, hivatalnokok, stb., akiket vonzott a fellendülõben

lévõ város biztosította lehetõség), az elvándorlók pedig magyarok voltak

(akik számára elõnyösebbnek bizonyult és biztosabb megélhetést jelentett a

közeli Grazban vagy Bécsben munkát vállalni). Így megváltozott Pulya etnikai

összetétele; a magyarok fokozatosan kisebbségbe kerültek.

Felsõpulya lakosságának 30%-a élt meg 1923-ban mezõgazdasági termelésbõl,

1971-re ez 5%-ra (többnyire a magyarok) csökkent. Manapság egyetlen,

120 hektáron munkálkodó gazda van: õ a legnagyobb területen gazdálkodó

magyar nemzetiségû gazda. Mindemellett neki is szüksége van a téli

idõszakban plusz jövedelemforrásra: ahogy a pulyaiak mondják: „hórámolást”

végez. Rajta kívül még 2-3 gazdának ugyancsak a mezõgazdaság a megélhetési

forrása. A problémát az ipari telepek jelentik számukra, amelyek a mezõgazdasági

mûvelésre alkalmasabb, sík terepeket vásárolják meg a várostól.

 

A legnagyobb gazda is csak a munka szeretete miatt tartott ki a földmûvelésnél.

Figyelembe kell venni a migrációt is, mint lakosságnövelõ tényezõt. A volt

Jugoszlávia területérõl csaknem 632-en érkeztek Pulyára a délszláv háború

elõl.13 A Statisztikai évkönyv adatai szerint – ahhoz képest, hogy Pulya relatíve

kisváros – teljes etnikai tarkaság jellemzi a lakosságot.

A városi cím, s a számos ipari cég tarkasága ellenére a legtöbb fiatal nem

talál munkalehetõséget. Így a friss diplomások Bécsben maradnak, s ott keresnek

munkát.

 

Az etnikumok közötti kapcsolatrendszer

 

Pulyán a már sokszor emlegetett három etnikum – horvát, magyar, osztrák –

kb. 450 éve él egymás mellett – békésen. A vegyes házasságok ma egyre divatosabbak,

ez egyébként közvetlenül 1921 után sem jelentett problémát, de

hozzájárult a beolvadás felgyorsulásához. A három etnikum szívesen házasodott

egymás közösségeibõl. Általában az érzelmek döntöttek, vagy a felekezeti

hovatartozás, hiszen a más valláshoz tartozó fiatalt a szülõk nem nézték jó

szemmel. Ma azonban ennek már nincs jelentõsége a párválasztásnál. Így a

közösség megítélésében nem jelent sem elõnyt, sem hátrányt, ha egy magyar

osztrákkal vagy horváttal házasodik. A helyiek elmondása szerint egy közös

menyegzõre (osztrák–magyar) a horvátok is szívesen elmennek, sõt közös

dallamaikat is éneklik. Az osztrákokkal való házasodás jelenleg legfeljebb egy

magyarországi lánynak jelent elõnyt vagy jobb életet, a gazdasági fejlettség

miatt. Ilyenkor a nõ a házasság által automatikusan megkapja az osztrák állampolgárságot.

Ellenben, ha magyarországi férfi vesz el osztrák nõt, õ csak

akkor kaphatja meg az osztrák állampolgárságot, ha állandó munkahellyel és

lakással rendelkezik. A közösség minden esetben befogadó és barátságos magatartást

tanúsít.

 

A vegyes házasságok esetében a családi köznyelv általában a német, akár a

feleség, akár a férj magyar ajkú. Az sem jelent biztosítékot a magyar nyelv továbbadására,

ha két magyar ajkú házasodik össze. Teljesen családi döntés a

nyelvmegtartás. Kisgyermekkorban (1–3. év) tanítják õket magyarul, de aztán

az iskolában németül tanulnak, s egyre jobban elfelejtik a nyelvet.

“A magyar nyelvet a szüleimtõl tanultam, a kiskoromban csak magyarul

beszéltünk, és németül egyáltalán nem. Amikor az óvodába kezdtem járni,

kénytelen voltam németül megtanulni. A gyerekek az óvodában ugyanis egyáltalán

nem értettek engem, és ez persze nagyon zavart. Ezután elkezdtem

németül tanulni, és a magyar tudásom gyakorlatilag feledésbe merült. Ezt követõen

nagyon keveset beszéltem magyarul, még a családban is alig, mert láttam,

hogy a német fontos, és a szüleim is azt akarták, hogy németül tudjak beszélni.

Ezért ezután németül beszéltünk.” (K. P.)

A gyerekek egymás között sem használták a magyar nyelvet, noha tudták

egymásról, hogy magyar ajkúak:

“Voltak magyar ajkú ismerõseim az óvoda alatt is és az általános iskolában

szintén. Aztán a gimnáziumban már nem, mert oda már máshonnan is jöttek

diákok. De furcsa módon mi egymás között soha nem beszéltünk magyarul,

habár tudtuk egymásról, hogy beszélünk magyarul. Igazából ez nem is volt tudatos,

talán nem is tudtuk, hogy mivel jár, ha egymás közt is németül beszélünk,

egyszerûen csak ez volt a könnyebb megoldás.” (K. P.)

A megkérdezettek szerint ugyanúgy összekötik baráti, komasági szálak is

a három etnikumot, de a legtöbb interjúból az derült ki, hogy a megkérdezett

legjobb barátja magyar ajkú. A vegyes házasságokból egyértelmûen következik

a komasági kapcsolat, de ebben az estben sincs számon tartva, hogy osztrák

vagy magyar, vagy horvát-e a komája valakinek.

A város kulturális élete színes, gazdag és mindenki igényeit igyekszik kielégíteni.

 

Vannak tipikusan magyar rendezvények, de egyébként ezek az

összejövetelek is nyitottak. Szinte természetes a vegyes házasságok esetében,

hogy a nem magyar ajkú társ is részt vesz a rendezvényen. Az egykori

Rohonczy-kastély, ma Szent István-ház, helyet ad kiállításoknak, ifjúsági rendezvényeknek,

színvonalas hangversenyeknek nemcsak a helyiek, de az egész

járás részére. A Városháza kiállítóterme a település prehisztorikus gyökereit

mutatja be.

Az üzleti életben itt is vastörvények uralkodnak, azzal kötnek üzletet a helyi

magyarok, aki a legelõnyösebb feltételeket kínálja: az etnikum az üzlet

szempontjából nem meghatározó tényezõ.

 

Kapcsolat Magyarországgal

 

A felsõpulyai magyarok a 2. világháború után teljesen elszakadtak az anyanemzettõl.

 

Joggal érzik úgy, hogy magukra hagyták õket, bár sokkal kevesebb

a létszámuk, mint a többi határokon túli magyarságé. A kapcsolatok megszûnte

még jobban felgyorsította az asszimilációs folyamatot. Az 1960–70-es

években az itteniek már egyszer-kétszer át tudták lépni a határt (sõt lehetett

volna többször is), de bevallásuk szerint, elég körülményes volt az utazás

megszervezése a vízumkényszer és a hosszadalmas várakozás miatt. Ennek

ellenére a Magyar Kultúregyesület pulyai fiókja évente szervezett kirándulásokat

Magyarországra kedvezményes határátlépõvel. A kirándulások alkalmával

mindig egy-egy újabb magyarországi várost, tájegységet látogattak meg

a burgenlandi magyarok, így jutottak el a Hortobágyra, Budapestre, Pécsre,

stb.; az anyaországból magyar áruval – többnyire népzenei, illetve komolyzenei

elõadások – tértek haza.

 

Az 1989-es rendszerváltás hozott igazán nagy változást a kapcsolatok

ápolásában. Nemcsak a rokoni szálakat tudták feleleveníteni, de gyakoribbak

lettek a kirándulások, bevásárlások, üzleti tevékenységek is, azonban ez nem

jelenti a helyiek magyar identitástudatának növekedését.

A város jó kapcsolatban áll Sopronnal (közösen szervezett versenyek – pl.

Benedek Elek mesemondó verseny – a soproni Tanítóképzõ Fõiskolával

együtt), Kõszeggel (innen jár át a kántor orgonálni a középpulyai templomba),

Zalaszentgróttal, Szombathellyel és Gyõrrel mind gazdasági, mind kulturális

téren egyaránt.

 

Média

 

Felsõpulya havonta megjelenõ lapja14 is tükrözi a település lakosainak többnyelvûségét.

Az újságnak van egy magyar oldala, amely havonta beszámol a

magyarságnak az elmúlt hónap városi és tartományi szinten történõ aktuális

eseményeirõl. Az oldalon egy rövid terjedelmû német nyelvû összegzés is helyet

kap, amely az osztrákokat hivatott tájékoztatni a magyar eseményekrõl.

 

Noha nem Pulya a központja, de pulyai magyarok is részt vesznek a Burgenlandi

Rádió magyar adásának szerkesztésében, amely hetente félórában

sugároz.

Januártól ismét elkezdhette népcsoport adásait a pár hónapig – anyagi

gondok miatt – szünetelõ magánkezdeményezésû Antenne 4 rádió,15 amely

vasárnaponként jelentkezik, többek között a Magyarul mindenkinek címû

adásával is. A mûsor elsõdlegesen aktuális népcsoport-témákkal foglalkozik a

kulturális, a gazdasági, politikai és szociális élet körébõl.

Ugyancsak bekapcsolódtak a pulyaiak az Õrség16 címû lap írásába is. A kiadvány

a burgenlandi magyarság életképeit, problémáit, múltját, jövõjét, jelenét,

kultúráját és szellemi hagyományait igyekszik bemutatni. Eddig megjelent

számaiból rengeteg információhoz juthatunk az itteni magyarságról.

Gyerekekhez szól a Hírhozó, amely pár oldalban, játékos formában próbálja

meg felkelteni a kisebbek érdeklõdését a magyar nyelv iránt – meséket, versikéket,

rejtvényeket, rajzokat tartalmaz.

 

Nyelv és oktatás

 

Az osztrák kormány rendelete értelmében 2000. október elsejétõl a német

mellett a magyar nyelv is hivatalos lett a következõ burgenlandi településeken:

Felsõpulyán (Oberpullendorf), Felsõõrön (Oberwart), Alsóõrön (Unterwart)

és Vasvörösváron (Rotenturm an der Pinka). A rendelkezés értelmében

hivatalos helyeken, pl. a kormányhivatalokban, a bíróságokon, a rendõrségen

és az állami intézmények ügyintézésében a magyar egyenértékûként használható

a némettel.17 Mire ezt a rendelkezést sok évi csúszással bevezették, már

három generáció nõtt fel úgy, hogy németül végezte iskoláit és német nyelvû

hittanra járt. Márpedig a nemzetiségi identitástudat megtartásáért nagyon

sokat tehetett volna a család, az iskola és az egyház. A hitleri idõszak után a

magyarok fontosabbnak tartották, hogy gyermekeiknek jobb jövõt biztosítsanak,

ezért igyekeztek minél jobban elsajátítani a német nyelvet, amely az

elõbbre jutást, a boldogulást jelentette számukra. A magyar nyelvû iskoláztatásnak

1945 után elvi akadálya nincs, a gyakorlatban azonban nem mûködik.

A magyar nyelvû vallási élet sem tölti be nyelvmentõ funkcióját. Mielõtt Pulya

mai magyar oktatásába adnék betekintést, visszatérnék 1921-hez. A Saint

Germain-ben kötött békeszerzõdés – bár a kisebbségek védelmét csak nagy

általánosságban mondta ki18 – eleinte nem jelentett nagy változást, mert e

községek megtarthatták felekezeti iskoláikat, s tulajdonképpen a magyar élet

folytatódhatott volna tovább. A fordulópontot 1938, a német nemzetiszocializmus

hatalomra kerülése hozta. A hitleri idõszakban a magyar szóért börtön

járt: „...1943-ban kerültem ki a vasútra mint tanonc, s akkor a fõnököm

megmondta mindjárt, hogy itt magyar szó nincsen, itt csak németül beszélhetünk...”

(M. P.)

Az 1955-ös államszerzõdés újrarendezi a kisebbségi jogokat, de csak a szlovéneket

és horvátokat ismeri el kisebbségként, a magyarokat és cseheket meg

sem említi. Éppen ezért az 1968-ban megalakult Burgenlandi Magyar Kultúregyesület

alapvetõ céljául azt tûzte ki, hogy a magyarságot mint népcsoportot

hivatalosan is elismerteti. Az 1976-os népcsoport-törvény már a magyar és a

cseh kisebbséget is jegyzi a horvát és a szlovén mellett. 1979-ben tartják a magyar

nemzetiségi tanács elsõ ülésszakát, amelyet maga Kreisky szövetségi kancellár

nyitott meg. A Népcsoport-tanács azért fontos a magyarság számára,

mert kapcsolatot tart fenn a Kancelláriai Hivatallal, amely a kisebbségek anyagi

támogatásáról dönt. 1999-ben, két év szünet után újra megalakult a Magyar

Népcsoport-tanács, amely elnökévé Felsõpulya polgármesterét, Kulmann Ernõt

választotta, aki már eddig is azért munkálkodott, hogy a magyar kisebbség

is megkapja az erkölcsi támogatás mellett a létezéséhez szükséges anyagi támogatást

is (2000-ben 17,4 %-kal csökkent a támogatás).19

 

Az oktatás helyzete tarka képet mutat. Bár 1938-ban megszüntették a magyar

nyelv tanítását, 1945-ben újra megkezdõdhetett volna, azonban a tanítás

nyelve rövid idõn belül a német lett, annak ellenére, hogy az 1937-es iskolatörvény

lehetõvé tette a kétnyelvû oktatást. Felsõpulyán a polgári iskolában a

magyar szabadon választható tantárgy volt. Kísérleti osztályokat is indítottak,

és azok a gyerekek, akik a magyart választották, kötelezõ tantárgyként tanulhatták.

A probléma a továbbtanulás volt. A magyar oktatás folyamatos intézményi

rendszerét nem biztosították sem a gimnáziumban, sem a

felsõoktatásban, így aki tovább szeretett volna tanulni, annak ezt német nyelven

kellett tennie. Ezért így ésszerûbbnek látták a német nyelvû polgáriba

járni. Gondot jelentett a második világháború után a megfelelõ képesítésû és

nyelvtudású magyar tanerõ hiánya is.

Felsõpulyán a ’90-es évektõl kezdve nagy erõfeszítéseket tettek a magyar

nyelvû oktatás terén, szép eredményeket elérve, mégis – véleményem szerint

– kicsit késõn. A tanítók, tanítónõk Magyarországról települtek át, ami a

nyelvtudás szempontjából nagyon elõnyösnek bizonyult a helyiek számára.

 

Pulya ma iskolaközpont, noha 1921-ben csak elemi iskolával rendelkezett. A

határok módosulásával jelentett ez hátrányt, mert a közeli Szombathelyen,

Sopronban, Kõszegen lévõ oktatási intézmények már nem tudták biztosítani

a továbbtanulás lehetõségét. Innen nõtte ki magát oktatási központtá, s tett

eleget az egész járás szellemi és kulturális igényeinek. A városnak általános

iskolája,20 1962/63-as tanévtõl gimnáziuma, 1970-tõl kereskedelmi szakkö-

zépiskolája volt, s az intézmények száma még tovább gyarapodott: 1972-ben

kereskedelmi fõiskola nyitotta meg kapuit a településen. A régmúltba nyúlik

vissza a felsõpulyai zeneiskolai képzés, amely gondoskodott a tehetségek

utánpótlásáról.

 

Az óvodába járó 110 gyerek közül 2000-ben 75-80 járt magyarórákra

(osztrák gyerekek, vagy olyan magyar szülõk gyerekei, akik nem beszélik a

nyelvet, 90%-ban német ajkúak) és a korábbi három, illetve hat óra helyett az

óvónõ már heti húsz órában foglakozhatott magyarul a gyerekekkel. Célja,

hogy megszerettesse a magyar nyelv muzsikáját, valamint toleranciára nevelje

õket úgy, hogy közben a gyerekek megismerjenek magyar népdalokat, meséket,

mondókákat is.21

Az általános iskola elsõ négy osztályában az 1998/99-es tanévtõl bevezették

a magyart kötelezõ tantárgyként, és így a gyerekek négy éven át tanulják a

nyelvet, illetve vizsgáznak belõle.

Osztály Gyerekek száma Heti óraszám A tanulás formája

1. 12 2/hét kötelezõ

2. 19 2/hét kötelezõ

3. 15 3/hét kötelezõ

4. 9 1/hét szabadon választott

A gyerekek szülei már általában nem beszélik a magyart, tehát a gyerekek

idegen nyelvként tanulják azt meg. Ellentmondás, hogy a magyart tanuló osztályok

osztályfõnökei sem beszélik22 a magyar nyelvet, kivételt a másodikos

osztályfõnök képez. A szülõk között vannak olyan osztrák nemzetiségû kereskedõk,

orvosok, akik magyar kapcsolataik miatt küldik gyerekeiket a magyar

osztályba.

Az 1. osztály elsõ félévében a gyerekek ismerkednek a nyelvvel. Magyarul

nem olvasnak, nem írnak, hogy a német nyelv tanulását ne zavarják. Olvasni

2., írni 3. osztályban kezdenek el, s így a 4. osztály végére már alapszókinccsel

rendelkeznek.

 

Hasonló a magyar oktatás helyzete az általános iskola 5–8. osztályában

is.23 Ha a gyerekek a magyar nyelv tanulása mellett döntenek, akkor négy

éven át kötelezõ tantárgyként szerepel a bizonyítványukban. Az osztály fele

magyar, a másik pedig horvát nyelvet tanul heti 4 órában. Ez osztályonként

10-12 magyar tanulót jelent. Ebbõl a létszámból két gyerek magyar anyanyelvû,

az édesanyjuk Magyarországról jött át, a többiek szülei német ajkúak, ebben

az esetben a nagyszülõk tudnak még magyarul.

A gimnáziumban az 1987/88-as tanévtõl indult be az ún. „pannon osztály”,

amely egy közös, horvát–magyar nyelvû osztályt jelent. A gyerekek heti

három órában tanulják kötelezõ tantárgyként nemzetiségük nyelvét. Az oktatási

formát nem zárja hivatalos állami nyelvvizsga. Aki a pannon osztályba jelentkezik,

annak négy éven át kötelezõ tantárgyként tanulnia kell a magyart

vagy a horvátot, s a negyedik év végén érettségit tehet. Évente kb. 10–15 diák

jelentkezik a magyar tanulására a pannon osztályba, s ebbõl kb. kettõ él az

érettségi lehetõségével. A magyar érettségi két részbõl áll: egy otthon elkészített

írásbeli dolgozatból és egy szóbeli feleletbõl, amely a kommunikációs

készséget méri le különbözõ témakörökben. Eddig magyar ajkú tanárnõ tanította

a diákokat, ettõl a tanévtõl egy német ajkú tanárnõ vette át a pannon

osztályt, aki a magyart mint idegen nyelvet tanulta meg Ausztriában. Osztrák

lévén kulturális kötõdése nincs.

 

Pulyán nemcsak iskolai keretek között folyik a nyelvoktatás. Kb. tízéves

múltja van annak a nyelvtanfolyamnak, amit a helyi felnõtt lakosság számára

hirdettek meg. A tízhetes tanfolyam heti egy alkalommal 2x50 percben ad lehetõséget

a magyarnak mint idegen nyelvnek tanulására. A hallgatók kereskedõk,

szállodatulajdonosok és tanárok, többnyire osztrák nemzetiségûek,

csak egy-kettõ a magyar etnikumhoz tartozó. A tanfolyam kezdõ és haladó

szinten is mûködik kb. tíz olyan tanítvánnyal, akik hat éve folyamatosan tanulják

a nyelvet. A tanfolyamon oktató tanárnõ évente egy magyarországi kirándulásra

is elviszi õket. Tanítványai nyelvtanulását vagy a hobbijuk, vagy

magán, illetve üzleti kapcsolataik motiválják. Ezt a kurzust a rendszerváltás

lendítette fel:24 a pulyai osztrák, illetve magyar ajkú üzletemberek, gazdák, kereskedõk

megragadták a határon túl rájuk váró lehetõségeket, s belátták,

hogy az üzlet sikerének elengedhetetlen feltétele a nyelv ismerete; ez számukra

is motivációt jelent a magyar nyelv tanulására.

Az oktatásban a helyi vezetés és a lelkes tanárok összefogásával ígéretes

eredmények születtek. Sikerült elérni, hogy a magyart kötelezõ tantárgyként

oktassák a legtöbb intézményben. A versenyeken szép eredményeket érnek

el magyar nyelvbõl a pulyai gyerekek. Sikerként könyvelik el, hogy a rendszerváltás

óta az osztrákok érdeklõdése is megnövekedett Pulyán a magyar

nyelv tanulása iránt a határ közelsége és a gazdasági lehetõségek miatt. Fontos

a magyar közösség számára, hogy a többségben lévõ etnikum érdeklõdése

megnövekedett a kisebbségi nyelv iránt, és azt szívesen tanulja. A helyiek célja

a magyarság megtartása, s a helyi magyar értelmiség utánpótlásának felnevelése.

25 A magyar nyelv iránt érdeklõdõk számára a városi könyvtár több

mint kétezer kötetes könyvállománya is rendelkezésére áll.

 

Az etnikumok jelenléte a helyi intézményekben

és eloszlása a településen

 

Az interjúkból is kiderült, hogy az érvényesülés, a továbbtanulás lehetõsége

német nyelven mindenki számára adott volt, aki élni kívánt a lehetõséggel, és

anyagilag biztosítani tudta tanulmányait. Ennek megfelelõen az etnikai hovatartozás

nem jelentett, és ma sem jelent hátrányt Felsõpulyán. Mind a horvát,

mind a magyar kisebbség képviselteti magát a helyi intézményekben, az iskolákban

(itt az igazgatók osztrákok), a városházán, a pénzintézetekben, s a

közhivatalok szinte mindegyikében, de nem nemzetiségként, hanem mint az

osztrák állam polgárai. A településnek szinte folyamatosan kétnyelvû (magyar–

német) polgármestere van, s a kétnyelvûség általában elõny az induló

számára, hiszen így minden etnikummal anyanyelvén tud szót érteni. A magyar

kisebbség teljesen beépült az osztrák többségû lakosság közé. Ha a város

etnikai, területi megoszlását követjük nyomon, akkor is ez látszik beigazolódni.

A település magvát hajdanán a templom, az iskola és a helyi vendéglõ jelentette.

Ezt ma is megtalálni Középpulyán az Ungargasse kanyargós utcájában.

Az utca elnevezése ellenére azonban ma már nem laknak magyarok minden

házban, de ez maradt a magyar utca, a magyar tömb Középpulyán.

Felsõpulyán a magyar lakosság szétszórtan él, nem lehet egyértelmûen meghatározni

magyar tömböket. A központot inkább a német és horvát üzletemberek

foglalták el, míg a magyar lakosság kijjebb szorult.

 

Szimbolikus terek megléte Pulyán

 

A városban több magyar felirat is található: a felsõpulyai temetõ bejáratánál,

tábla Kozina Sándor emlékére a felsõpulyai templom falán, magyar hirdetés a

középpulyai templom elõtti hirdetõtáblán, illetve ugyanott a két világháború

hõsi halottainak emlékmûve, valamint a középpulyai templom belsõ falán egy

magyar nyelvû emléktábla 1969-bõl, amely arról számol be, hogy a templomot

Szt. Simon és Júdás Tádé tiszteletére szentelték fel.

 

A templom az egyik, s talán a legfontosabb gyülekezési helye az itt élõ magyaroknak.

A vasárnapi misén fõleg az elsõ nemzedék vesz részt, de a jelesebb

ünnepeken megjelennek a fiatalabbak is. Általában 30-40 hívõ. Magyar

sírfeliratokat találtam még, fõleg múlt századi sírokon. Azóta nagy a nyelvi

kavarodás: Család Hauer-Koó, Familie Koo, Ribarits család (a kõsíron belül

egy fakereszt 2000-bõl, amelyen már német minta szerint szerepel a felirat:

Julius Ribarits, Ruhe in Frieden! A jelenben hiába kutattam át a tanácsháza

környékének hirdetõtábláit, azok csak német nyelven adtak tájékoztatást.

 

Két fontos magyar találkahelyet kell még megemlíteni: Középpulyán a

Schlögl-kocsmát, ahol mise után a férfiak beszélgetnek, illetve a felsõpulyai

Domschitz-vendéglõt. Mint már említettem, ezek nemcsak az eszmecserék,

de a helyi magyar rendezvények színhelyei is. A helyiek tervei között szerepel

egy magyar klub létrehozása is a jövõben.

 

A gazdasági rendszerek felbomlása és hatása az itt élõ etnikumokra

 

Burgenlandban, Felsõpulyán három – osztrák, horvát és magyar – etnikum él

együtt évszázadok óta, különbözõ státuszban. E hármas együttélés eredményezte,

hogy nem volt ritka a háromnyelvûség sem az itt élõ lakosság körében

hajdanán, s ezt nagyon jól ki lehetett használni a gazdasági életben. Az

1921-es, az elsõ világháborút lezáró békeszerzõdések értelmében Burgenland

Ausztriához kerül, s az itt élõ „õsmagyarság” a politikai viszonyok értelmében

kisebbségi státuszba kényszerül. Az Ausztriához csatolás jelentõs változásokat

eredményezett annak ellenére, hogy az a terület, ahol a magyarok éltek

már 1921 elõtt is – sõt évszázadok óta – nyelvszigetnek számított, s a lakosság

nagyobb számban német, illetve horvát ajkú volt. Tömbben csak Alsóõrön

és környékén, illetve Felsõpulyán éltek magyarok már ebben az idõben

is, Burgenland többi helységében szétszórtan, szórványban.

 

A két Pulya eltérõ fejlõdése közötti különbség egyre nagyobb volt.

Felsõpulya kedvezõ földrajzi fekvésének köszönhetõen olyan funkciókat

szerzett meg, amelyek elõkészítették a késõbbi várossá válását. Itt a hajdani

paraszti társadalom egysége hamarabb megbomlott, kiépült a város közigazgatási

rendszere, s ennek megfelelõen hivatalnokok, kereskedõk, állami alkal-

mazottak telepedtek le a helységben 1921 elõtt, a magyar hivatalnoki réteg a

St. Germainben aláírt békeszerzõdések után elhagyta a vidéket, s helyét német

ajkú alkalmazottak töltötték be. Ezzel Burgenland, Pulya elveszítette magyar

értelmiségének nagy részét. Ezt a hiányt a mai napig érzi, és a veszteséget

nem sikerült pótolni a nyelvsziget népességének.

Ezzel szemben Középpulya fejlõdése visszaesett. Az ok a gazdasági életben

keresendõ. Középpulya lakossága jórészt mezõgazdaságból élt. Az elaprózódott

parcellák és a fejletlen technika alkalmazása nem biztosított megélhetést

a gazdáknak, így nem vehette fel a versenyt a fejlett osztrák

gazdaságokkal. Az idáig mezõgazdaságból élõk most vagy elvándoroltak a településrõl,

vagy ingázásra kényszerültek, azonban kisebb arányban megpróbáltak

helyben munkát találni. Ez a folyamat is hozzájárult a magyar lakosság

csökkenéséhez. Az elvándoroltak és ingázók többsége Bécsben talált munkát,

használati nyelve a német lett, gyakran vegyes házasságot kötött, és észrevétlenül

a nyelvi asszimiláció útjára lépett.

 

Miért is hallunk elvétve magyar szót még Középpulyán, s Felsõpulyán már

nem, vagy csak nagyon ritkán? Az ok a fentiekkel magyarázható. 1921 után az

értelmiség elvándorolt (akik fõleg Felsõpulyán éltek), a mezõgazdasággal foglalkozó

középpulyaiak maradtak itt, s gyakorlatilag õk alkották a magyar ajkú

lakosság nagy részét. Ma már természetesen ez fõleg az idõsebb korosztályt

jelenti. Õk igyekeztek megtartani magyarságukat, a magyar nyelvet. Egymás

között még magyarul beszélnek az utcán, a családban, a templom elõtt, a

Schlögl-kocsmában, amely a középpulyai magyar férfiak kedvenc találkahelye.

Nemcsak a vasárnapi mise után gyûlnek itt össze, hanem esténként munka

után is, itt terjednek a hírek, amelyek a városka életében fontosak.26 Ha

vendégek érkeznek Pulyára, akkor is ide invitálják õket a középpulyai magyarok.

Felsõpulyán ugyanezt a szerepet a Gasthof „Zur Post”, vagy ahogy a helyiek

a tulajdonos után nevezik, a Domschitz tölti be. Ez ad helyet bizonyos

magyar rendezvényeknek; többek között a magyar karácsonynak is, vagy

egyéb zenés, kulturális produkcióknak.

 

A lokális identitástudatról

 

“Szemben más nép- és nyelvcsoportokkal, az itteni magyarságból hiányzik a

kifejezett kisebbségi vagy kisebbrendûségi érzés. Az erõteljes asszimiláció

dacára büszkék magyarságukra.”27 Kommentár helyett szólaljanak meg a helyiek:

Arra a kérdésre, hogy „Magyarnak érzi magát?” mindenkitõl igenlõ feleletet

kaptam. „Igen.” (J. GY.), „Áh, én õsmagyar vagyok! Magyarnak születtem,

magyarnak érzem magam mindenesetre.” (J. J.), „Felsõpulyán én nagyon örülök,

hogy magyar ajkú vagyok, és büszke is vagyok arra, hogy magyar ajkú vagyok,

mert tényleg stimmel az a közmondás, hogy ahány nyelvet az ember

tud, annyi ember. Hálát adok az istennek, hogy tényleg magyar ajkúnak születtem.”

(K. E.), „Magyarnak. Itt születtem, persze hogy osztrák vagyok, de a

magyarhoz húz a szívem.” (K. J.)

 

A helyiek valóban büszkék magyarságukra, büszkék arra, hogy burgenlandi

magyarok. Kötõdésük nem a magyar kultúrához és a nyelvhez kapcsolódik,

mint inkább a helyhez, amely valamikor a Magyar Korona része volt, s a múlthoz,

hogy apáik több évszázadon keresztül a határt védõ magyarok voltak. Így

nemzeti identitástudatról nem, inkább helyi identitásról beszélhetünk. Sõt,

mint a fenti egyik interjúrészletbõl is kiderül /magyar vagyok, de osztrák is

vagyok/ a pulyai, de tágabb értelemben véve a burgenlandi magyarságra igaz

a kettõs identitás, az osztrák államhoz való lojalitás is.

 

A magyar kultúrához az idõsebb korosztály a népzenén keresztül kötõdik.

28 Még ismerik a dalok szövegeit, de már nem gyûlnek össze danolászni,

csak emlékeikben élnek a szövegek, s akkor elevenednek fel újra, ha egy Magyarországról

hozott lemezen hallják az ismerõs dallamot és szöveget. Azonban

a múlté már a „három tánc”29 hagyománya is, mint ahogy az 1970-ben

alakult „Piroska” nõi néptánc-együttes is Pulyán. „Az ifjúság nem érdekelt a

tradíciók ápolásában.” (K. P.) Hiszen nem adták át nekik a hagyományokat.

A nyelvet is kevesen beszélik. Alkalmazkodva a többségi nemzet elvárásaihoz,

keresve a jobb élet lehetõségét, nem volt rá szükség. Megjegyzem, hogy

Pulya magyar ajkú lakosainak száma az elmúlt harminc évben nem csökkent

rohamosan. Ez akkor fog bekövetkezni, ha kihal a magyarul tudó nemzedék,

amely az utánpótlásról nem gondoskodott. A ma Burgenlandban magát magyarnak

vallók (kb. 14 000) közül sem birtokolja mindenki a magyar nyelvet.

 

Ez jellemzi a pulyai magyarokat is. Az aktív beszélõk nyelvhasználatában még

szerencsére hallani a több évszázadon keresztül megõrzött dialektus nyomait,

amely szinte mindig keveredik a német hangsúllyal és német kifejezé-

sek használatával.30 A magukat magyarnak vallók tehát többségében kétnyelvûek,

vagy már csak a német nyelvet beszélik, vagyis minden burgenlandi,

vagy pulyai magyarról a kétnyelvûség sem mondható el.

Az itt élõknek már korábban is megvoltak a maguk együttélési szokásai,

1921 után a történelem változtatott ezen. A mobilabb magyar hivatalnoki, értelmiségi

réteg elmenekült, a gazdálkodó réteg maradt. Célja a túlélés volt.

A pulyai magyarok ennek megfelelõen alkalmazkodtak. A földmûves létforma

felbomlása után megszûnt a hagyományaihoz ragaszkodó zárt közösség is, s

beköszöntött a többségi etnikum életét mintázó általános jólét. A pulyai magyarok

ma is úgy fogalmazzák meg, hogy 1921-ig magyarok, 1921 után magyarnak

érzik magukat, de osztrákok. Büszkék magyarságukra, mégis erõsen

asszimilálódtak. A város köznyelve német, főleg Felsõpulyáé. Persze az itt

élõk ismerik egymást, tudják, hogy ki milyen nyelven ért, ennek megfelelően

váltanak át többségi vagy kisebbségi nyelvre.

 

A magyar közösség nagyon toleráns. Ha több magyar van együtt, de csatlakozik

hozzájuk egy horvát vagy egy osztrák, akkor németre váltanak. A horvátokról,

akik mindig is kisebbségként éltek az adott területen, ez nem minden

esetben mondható el. Õk nem feltétlenül cserélik le a horvátot németre.

Egészen máshogy vélekednek kisebbségi jogaikról is, „harcolnak” értük és ragaszkodnak

hozzájuk. A családon belül is fontosnak tartják a nyelvük tovább

adását, noha a gyerekeik megtanulnak németül is.

“Azt is meg kell mondani, hogy a horvátok fanatikusabbak. A magyarok

között nem talál olyan fanatikusat. Vannak a horvátok között olyanok, akik

ragaszkodnak kisebbségi jogaikhoz, s ha hivatalba mennek, horvát nyelvû

nyomtatványokat kérnek, noha tudnak németül, mert a munkahelyen németül

kell beszélni. Ezt kívánják!!! Vagy a bíróságon tolmácsot kér..., a magyarok

nem kérnek ilyet.” (K. J.)

 

Mit jelent ma Pulyán magyarnak lenni?

“Kisebbségek vagyunk. Hátrányunk nincsen, elõnyünk sincsen..., vannak

szép kulturális elõadások...” (K. J.)

“Olyan állampolgár ma a magyar, mint az osztrák. A másik attól függ, hogy

van, aki ezt felvállalja, van, aki henceg.” (G. I.)

A fenti megnyilatkozásokból az derül ki, hogy az itt élõ magyarság abszolút

lojális a többségi nemzethez. Korán felismerte, hogy boldogulásához szükséges

a többségi nemzet nyelvének elsajátítása, mert így jut munkához, így

tud érvényesülni, így tud tovább tanulni. Magyar nyelven a felsõoktatásnak

nem voltak meg az intézményei.

“Nem kellett a magyar beszéd senkinek. Magyar beszéddel nem ment itt

semmire.” (G. I.)

 

Ezért is nem tartotta feltétlenül szükségesnek az elsõ nemzedék, hogy átadja

anyanyelvét a másodiknak, illetve harmadiknak. Igyekezett beilleszkedni

az osztrákok közé és aztán ezen csoport részének is tekintette magát. Míg

gyermekkorában inkább a kisebbségi státusú magyarsághoz kötõdött, és az

értéket számára egy szûkebb környezet, a család képviselte, addig felnõtt korára

az osztrákok iránt is kialakult benne egyfajta lojalitás, kettõs kötõdés.31

 

Ezért teljesen természetes, hogyha tud németül, akkor ne kérjen magyar tolmácsot,

noha járna neki. A helyiek elmondása szerint a hivatalokban, üzletekben,

bankokban mindig is dolgozott magyar ajkú, aki segített, ha valaki nem

tudott németül (kivéve a hitleri idõszakot, amikor börtön járt a magyar szóért),

noha a magyar nyelv nem volt hivatalos.32

“... de tudja, ha valaki idáig is ment a Városházára, és nem tudott németül,

már idáig is magyarul segédkeztek neki, meg ezután is így lesz. Vannak, akik

beszélnek magyarul is, és ellássák.” (M. J.)

 

Van-e jelentõsége az õsszel kikerült magyar nyelvû helységnévtábláknak?

“Nincs sok jelentõsége, mert mi idáig is békességben, nyugodtan éltünk

egymással. Úgyhogy mi nem is érezzük azt, hogy magyar tábla van kinn. Mert

mi eddig sem hagytunk magunknak diktálni, meg most se hagyunk. Meg ugye

megálljuk a helyünket, így nyugodtan élünk itt.” (M. J.)

“Én szerintem ez nem a legfontosabb dolog. Ez optikának nagyon jó.

Azonkívül az ilyesmi nem hoz a magyarságnak nagyon sokat. Ez nagyon szép

gesztus a magyar vendégek felé, hogy itt magyar helynévtábla van. Szerintem

sokkal fontosabb az, hogy visszajöjjön az a motiváció, hogy a magyarság tovább

éljen. Ez az, amin mi most dolgozunk. (K. E.)

“Fel se tûnik. Pár politikus örült neki, hogy a tv-ben megnyithatta a táblát.

Én örülök, hogy ez van... A magyarok jönnek és látják, itt van Felsõpulya,

könnyebb nekik, az igaz, dehát...” (K. J.)

 

Az idézett interjúkból valóban látható a büszkeség. Az itt élõ magyarság

büszke arra, hogy magyar. Ez persze azokra igaz, akik valamilyen szinten beszélik

is a magyar nyelvet. A vizsgált három generáció legidõsebbje – akik az

1910-es, 1920-as években születtek – sem feltétlenül iskolai keretek között

tanulták a magyart, legfeljebb az elsõ négy osztályt végezték magyarul

(Volksschule), illetve otthon a szülõktõl sajátították el valamilyen szinten.

 

Több interjúból kiderül, hogy a Tolnai Hírlap is sokat segített a tanulásban.

Ehhez a két világháború alatt még viszonylag könnyen hozzá lehetett jutni, és

a helyi plébánia is járatta. Õk még megismerhették a szülõktõl, nagyszülõktõl

a népi hagyományokat, a magyar nótákat, esténként hallgatták az álomba ringató

meséket.

 

A második nemzedék többnyire a szülõktõl tanulta a magyar nyelvet, idegen

nyelvként, a kommunikáció szintjén. A magyar kultúrához, hagyományokhoz

nincs kötõdése. A nyelvet vagy azért beszéli valamilyen szinten,

mert a szülõk tanították, vagy felnõtt korában tartotta valamiért fontosnak a

magyar nyelv tanulását. A motivációt a legtöbb esetben a munkahely jelenti, a

pénzkereseti lehetõség. Ez a második nemzedék, amely már nem rendelkezik

biztos nyelvtudással, nem is adta tovább a magyar nyelvet. A harmadik nemzedék

kevés kivétellel nem beszéli a magyart.

 

A következõ részletek arra mutatnak rá, hogy az egyes családok átadták-e

gyerekeiknek a magyar nyelv ismeretét:

“A feleségem német, a fiaim nem beszélnek magyarul. Az egyik 42 éves, õ

most tanul. (...) Néha haragszok és azt mondom, hogy többet sose vennék el

olyan asszonyt, aki nem az én nyelvemet beszéli. De a feleségem volt a kiválasztott,

õ németül beszélt és így a gyerekek is németül beszélnek. Mindig azt

mondom, apanyelv nincs, csak anyanyelv. ... Érdekes, a húgomat magyar férfi

vette el, de a gyerekek német iskolába jártak, és otthon is németül beszéltek

velük, hogy jobban menjen nekik. Magyarul csak egymás között beszélnek

esetleg. Meg aztán röstellik, ha valaki nem beszél tisztán magyarul. (G. I.)

 

“Az én feleségem Középpulyáról egy magyar családból származik és perfekt

beszél magyarul. Ezáltal a családban is igen sokat beszélünk magyarul.

Nem tisztán, azt is meg kell mondani. Négy fiam van, a legidõsebb, az perfekt

beszél magyarul, a második az majdnem semmit és a harmadik és negyedik

egy kicsit tudnak, tudnak másokkal összeköttetésbe kerülni, kivált a harmadik,

aki egy vasüzembe dolgozik, ahol sok magyar van ..., s most mindig jobban

azokkal most magyarul beszélnek.” (K. J.)

 

“A fiam az még tud írni, olvasni, de az unokák már sajnos nem.” (F. F.)

 

“Tudnak, csak kötelesség volt itt a német iskolába járni. A legfiatalabbik

fiam az hároméves korában egy szót sem tudott németül, de kénytelenek voltunk

német óvodába beíratni, hogy mire iskolába megy, tudjon valamit... Az

unokák között most már horvátok is vannak, de azokat is németül tanítják.

(Mindkét lányomnak a férje horvát.)” (F. F.)

 

„A feleségemmel magyarul beszélünk, a gyerekekkel is, tudnak mind a

kettõ, két lányom van. Az unoka, az majd tanul magyarul is, az gimnáziumba

jár majd az elsõs osztályba...” (F. F.)

 

A pulyai interjúk során nem találkoztam etnikumok közötti konfliktusos

szituációkkal. Következik ez abból is, hogy a magyarság abszolút alkalmazkodó

és konfliktuskerülõ. Célja a túlélés volt. Nem is volt kitéve atrocitásoknak,

nem kellett védekeznie, tulajdonképpen nem tiltották a magyar nyelv használatát

– a már említett kivételtõl eltekintve –, legfeljebb nem is nagyon propa-

gálták. A helyiek konfliktusként egy-két csínyre emlékeznek csupán. Mint

hógolyózás a horvátokkal, kõdobálás a csávai német ajkúakkal egy bizonyos

földterület miatt, illetve, ha voltak is konfliktusok, annak érzelmi okai voltak:

“Mink birkóztunk. Búcsúkor volt veszekedés a horvátokkal fõleg. Azok

jöttek a késsel mindig bicskázni. Nagyon szerettek a késsel dolgozni. A magyarok

általában nem, mi nem voltunk olyan veszekedõsek. Fõleg lányok végett,...

benne volt a vérükbe a horvátoknak.” (J. GY.)

Manapság van-e valamilyen ellentét?

“Mi nem tudunk róla...” (J. GY.)

“Nem mondhatnám...” (G. I.)

“Nem, nem, itt a helyzet inkább az, hogy a lakosság nagyon gyorsan asszimilálódott,

úgyhogy ebbõl a helyzetbõl nem volt semmiféle komplikáció, sajnos

– azt kell mondanom... ami a magyarságot illeti, minden német ajkú akceptálja

a magyar ajkúakat. Nem volt semmiféle ellenszó. Ami nem minden

helyzetben pozitív, mert csak azt bizonyítja, milyen mikrók lettünk mi itt,

Felsõpulyán. (K. E.)

 

Tudatos erősítések, rendezvények, előadások

 

A város helyi magyar kulturális életének fenntartása 4-5 lelkes ember áldozatos

munkájának eredménye. A magyar rendezvényekre mégis van érdeklõdés.

Ilyenkor az a bizonyos magyarul még viszonylag jól beszélõ elsõ nemzedék

mindig lelkes nézõközönséget alkot, akár német vagy horvát ajkú

feleségével együtt. A második nemzedék jelenlétét pedig a gyerekek jelenléte

motiválja. Gyakran német ajkú gyerekek is szerepelnek, mert a szülõk esetleg

gazdasági, üzleti kapcsolataik miatt fantáziát látnak a magyar nyelv tanulásában.

 

A programok változatosak; a zenés estektõl a tudományos konferenciáig

széles a skála, minden szellemi igényt kielégítenek. A helyi szervezõk felismerték,

hogy a gyerekek nevelésére kell különös gondot fordítani, megismertetni

és megszerettetni velük a magyar nyelvet ahhoz, hogy majd a késõbbiekben

is kedvet érezzenek a tanulásához.33

Hagyományosan minden évben megrendezik a magyar karácsonyt, amelyre

vagy Magyarországról hoznak anyagot a pulyaiak, vagy a helyi óvodások és

iskolások magyarul tanuló csoportja készül mûsorral. Ez tipikusan magyar

rendezvény, amelyen a magyar közösség összegyûl. A felkészítést mindig a

magyar nyelvet tanító tanárok vállalják magukra. Az est lebonyolításában a

magyar kultúregyesület helyi szervezete segédkezik.

 

Összegzés

 

A helyi magyar közösség sokat vár a jövõbeli EU-tagságtól. Bízik abban, hogy

a határok megszűnésével újra egy régiót alkothat a burgenlandi és nyugat-

magyarországi térség, élénkebbek lehetnek a kereskedelmi, gazdasági és

kulturális kapcsolatok, s ez a helyi magyarságot és az osztrák lakosokat is

motiválja majd egymás nyelvének megtanulására. A vasfüggöny megszűnése

óta a határ nem jelentett többé problémát a kapcsolatok ápolásában, ezt

mindkét fél ki is használta. Felélénkültek a turisztikai, a családi és a gazdasági

kapcsolatok. Pulyán a magyar nyelvet kötelezõ tantárgyként tanulhatják a

gyerekek az iskolában. Délutáni foglalkozásokon a felnõtteknek is van rá lehetõségük,

s ezt az osztrák etnikumhoz tartozók használják ki leginkább. Lassan,

de kezd megnőni a magyar nyelv presztízse is.

 

A békeszerződések után a burgenlandi szórványmagyarság egyre inkább

magára maradt. A két világháború között még zavartalanul átjárhattak dolgozni,

tanulni a magyar gimnáziumba, tarthatták a családi kapcsolatokat. A

nácizmus, a szovjet megszállás és a vasfüggöny miatt a kapcsolatok fokozatosan

megszakadnak az anyaországgal. Egyedül az ausztriai magyarságnak

nincs külön képviselete a MÁÉRT34 szervezetében, bár ez a mondat pontosításra

szorul, mert eddig a Magyarok Világszövetsége Nyugati Régiója képviselte

összevontan a nyugati magyarság érdekeit, s az 1098/2000-es kormányhatározat

szerint a jövõben a megalakulóban lévõ Nyugati Magyar Tanács

fogja ugyanezt a szerepet ellátni.

 

A rendszerváltás óta az a négy település, ahol a magyarság még

20-25%-ban jelen van, küzd fennmaradásáért, és igyekszik jó kapcsolatokat

kialakítani a határ menti városokkal, azok felsőoktatási intézményeivel, kö-

zös rendezvényeket szervezve magyarországi településekkel, iskolákkal. Legalább

ilyen fontos lenne még jobb kapcsolatot kialakítani a burgenlandi és bécsi

magyarság között is. Szükség lenne a médiában a népcsoport, de a

többségi nemzet nyelvén is minél több pozitív hangú bemutatkozásra. Olyan

rendezvényekre, kulturális élményekre, amelyek az igényeknek megfelelnek.

Aktívabban kellene szerepelnie a burgenlandi magyarságnak a politikai

életben és különféle szervezetekben. A legfontosabb teendő a magyar nyelv

használata lenne a kétnyelvű családokban és egyéb közösségekben.

 

1 Ezúton szeretnék köszönetet mondani Prof. Karal Violának, Dr. Galambos Ferenc Iréneusz atyának,

Major Pálnak, Tóth Máriának és a pulyaiaknak a kutatásomban nyújtott segítségükért.

2 Nagy Imre: Sopron vármegyei oklevéltár. In: Loibersbeck, Josef: Burgenländische Heimblatter.

Eisenstadt, 1968, 66. p.

3 Kloster Marienberg, Mária-hegyi kolostor.

4 Nagy és Kis Pulya.

5 (Dolje Pula), horvát kisebbség él ma ott.

6 Loibersbeck, Josef: Burgenländische Heimblatter. Eisenstadt, 1968. pp. 65–82.

7 A magyar népcsoport három felekezethez tartozott. A már említett Pulya és Alsóõr lakói katolikusok,

a felsõõriek túlnyomó része református, az õriszigetiek pedig lutheránusok. A második

világháború végéig még voltak felekezeti ellentétek a települések között, amely például megnyilvánult

abban, hogy a szülõk ellenezték gyermekeik házasságát, ha különbözõ felekezethez tartoztak.

Az egymástól való elzárkózást csak a második világháború utáni új helyzet oldotta fel, amely

következtében be kellett látniuk, hogy össze kell fogni a település fennmaradása érdekében.

8 A Redemptoristák (Megváltóról elnevezett missziós papok társulata) kongregációja 1732-ben

alakult meg Ligouri Szent Alfonz vezetésével. Elhatározása szerint feladatuk a vidék elhagyatott

népének lelki gondozása. 1749-ben nyerte el a pápai jóváhagyást, és hamarosan – különösen,

amikor Hofbauer Szent Kelemen az Alpoktól északra fekvõ országokba is elvitte a rendet – az

egyház legnagyobb újkori férfiszerzetévé fejlõdött, amely mind a mai napig tevékenykedik, fõleg

népmissziókban és lelkipásztorkodásban. In: Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár – a magyar

nyelvû keresztény irodalom tárháza.

9 Éger György: A burgenlandi magyarság rövid története. Szombathely, 1994, 20. p.

10 Volkszählung 1991, 23. p. (KSH)

11 Baumgartner, Gerhard: 6xÖsterreich, Geschichte und aktuelle Situation der Volksgruppen

(Ungarn). 1995, 99. p.

12 A helyi magyar ajkúak száma 1991-ben sem változott. A polgármester szerint ma Pulya lakossága

megközelíti a 3000-et, s a lakosság 30-35%-a “magyar, habár nem is beszéli a magyart, érti a

magyar nyelvet, tudna is beszélni, de mindig kevesebb alkalom adódik Pulyán a magyart használni,

mert ez a mi sorsunk. Ha két magyar van együtt és odajön egy harmadik, aki nem bírja a

magyart, akkor muszáj vagyunk németül beszélni.”

13 Statistisches Jahrbuch. Burgenland, 1993.

14 Unsere Stadt = A mi városunk

15 A rádió egyik tulajdonosa a MORA Ges. (MORA = mehrspachiges offenes Radio)

16 Die Wart címmel kiadja a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület Felsõõrött (Oberwart). Felelõs

szerkesztõje Dr. Galambos Ferenc Iréneusz atya (a burgenlandi magyarság “lelke”).

17 Népszabadság, 2000. június 17. Örvendetes hír, hogy a Burgenlandi Magyarok Népfõiskolája

2001-es tavaszi programjában az alábbi – a fentebb említett törvénnyel kapcsolatos – aktuális

nyelvtanfolyamok szerepelnek, amelyek lehetõséget adtak a tanulásra nemcsak a kedvtelésbõl

magyar nyelvet tanulóknak, de azt a munkahelyen hasznosítani tudóknak is: Magyar kezdõknek,

Magyar továbbképzési tanfolyam, Magyar a munkahelyen. A kurzuson elsajátítható még: A

magyar gazdasági nyelv megfogalmazásai. Üzleti tárgyalás és levelezés, közigazgatás, Magyar

hivatalos nyelv (kurzusleírásban: “2000 óta a magyar nyelv Burgenland magyar lakta településein

hivatalossá vált. Ez a tanfolyam a hivatalnokok továbbképzésére szolgál”).

18 Az 1919-es Saint Germaine-i államszerzõdés általános emberi jogokra vonatkozó 67-es cikkelyébõl:

“Osztrák állampolgárok, akik egy faji, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartoznak, ugyanabban

– jogilag és ténylegesen – a bánásmódban és garanciákban részesülnek, mint más állampolgárok.”

68. tc. 2. bekezdés.: “Városokban és járásokban, ahol aránylag jelentõs számú

osztrák állampolgár lakik, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartoznak, ezen kisebbségi

csoportoknak minden anyagi juttatásból, mely nevelési, vallási vagy jótékony célra közpénzbõl

állami, községi vagy más költségvetésbõl ered, megfelelõ részt kell biztosítani használatra és a

csoport hasznára.” In: Szeberényi Lajos: Az õrségi magyarok. Õrségi füzetek, Felsõõr, 1988,

12. p.

19 A Népcsoport-tanácsban 16-an képviselik a magyarság érdekeit; négy kormánypárti, négy egyházi

és nyolc egyesületi tag. Ezek közül nyolc a bécsi magyarság, nyolc a burgenlandi magyarság

soraiból kerül ki.

20 Az 1–4. osztályos általános iskolai képzés (Volksschule) a csatlakozás utántól mûködik folyamatosan.

A magyar általános iskolai 5–8. osztálynak megfelelõ képzés (Hauptschule) 1942-tõl.

21 2001 februárjában zenei cd jelent meg Wir singen ungarisch címmel, amelyen az óvodás gyerekek

magyar dalokat énekelnek Karal Viola és Kóger Katalin vezényletével. Ugyancsak az õ munkájuk

eredményei az a három nyelvû (német, magyar, horvát) énekeskönyv kisgyerekeknek,

amelynek kiadása anyagi gondok miatt folyamatban van.

22 Érdekesség, hogy az elsõ osztályba két, Erdélybõl áttelepült kisgyerek jár, akik egymás között

románul beszélnek, és közben németet tanulnak idegen nyelvként.

23 Hauptschule, ahol egy nagyon szép, új, dekoratív, magyar termet rendeztek be. A falakat a gyerekek

színes rajzai díszítik magyar feliratokkal.

24 A városban hat éve gyerekek részére is lehetõség adódik arra, hogy az iskola mellett magyart tanuljanak

saját kedvükre. Ezen a foglalkozáson fõleg a 6–11 évesek vesznek részt. A kezdeményezést

a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület pulyai szervezete támogatja. A foglalkozásokon

a magyar kultúra és népmûvészet hagyományaival ismerkedhetnek meg a gyerekek játékos formában,

de közben az írást, olvasását, zenei készséget is továbbfejlesztve, tehát nemcsak hallás

után, tanulják a nyelvet. Kedvenc írójuk Kányádi, Sarkadi és Weöres Sándor. “Cél, hogy ne úgy

tanulják meg a magyar nyelvet, mint a pullendorfi 40-es, 50-es generáció, akik hallás után tanulták

a nyelvet, és kötõdésük a kultúrához nincs.” (K. K.)

25 Persze a pulyai magyart tanító pedagógusok munkája sem problémamentes. Nincs egységes

tanterv a kezükben, amely összehangolná a magyar nyelv oktatását az óvodától a gimnáziumig.

Nincs szintenként kidolgozott követelményrendszer. Munkájuk nem mindig egymásra épülõ,

mert nem tartják egymással a kapcsolatot. Hiányoznak magyar nyelvû szemléltetõeszközök,

tankönyvek.

26 “Sokan mondják, hogy sokat járok kocsmába, de ha a kocsmába járok, sokat tudok.” (K. J).

27 Baumgartner, Gerhard: 6xÖsterreich, Geschichte und aktuelle Situation der Volksgruppen

(Ungarn). 1995, 96. p.

28 Karal Viola pulyai zongora- és festõmûvész összegyûjtötte – járva házról házra – az 1960-as

évek végén a régi fényképeket, amelyeken még láthatunk bõgatyás magyar népviseletbe öltözött

pulyaiakat, láthatjuk az 1933-ban színjátszó fiatalokat. A hagyományokat õrizve az összegyûjtött

anyagból és saját múltat idézõ festményeibõl többször rendezett idõszaki kiállítást, bár az

anyag egy állandó helyet is megérdemelne.

29 A pulyai búcsú alkalmából a középpulyai templom elõtt a zenekar hagyományos módon keringõt,

foxtrottot és csárdást játszott, a falu fiataljai meg táncoltak. Többen itt mutatták be a közösségnek

menyasszonyukat. A fiatalok akár meg is egyeztek elõre, hogy ki kivel fog három táncot

táncolni.

30 Sajnos, a helyiektõl visszahallottam: a Pulyán járó kutatók többször szóvá tették azt, hogy nagyon

“csúnya” magyar nyelvet beszélnek, ami talán kismértékben, de befolyásolta a nyelv használatát.

31 Fasold, Ralph: The Sociolinguistics of Society. I. köt., Blackwell, Oxford, 1984. In: Bartha Csilla:

A kétnyelvûség alapkérdései. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999, 61. p.

32 A magyar Burgenland magyar többségû településein (Felsõõr, Alsóõr, Õrisziget, Felsõpulya)

2000. október 1-jétõl hivatalos nyelv.

33 A tavalyi évben pl. mesemondó és népdaléneklõ versenyt rendezett a Magyarok Kulturális

Egyesülete a soproni Benedek Elek Fõiskolával közösen a fõiskola névadójának emlékére. A

versenyen részt vettek a magyar többségû települések iskoláiból a gyerekek több korosztályból

kb. ötvenen. Hasonló megmérettetésre adott alkalmat a bécsi megrendezésû Petõfi-szavalóverseny,

vagy a kismartoni “Prima la Musica”-komolyzenei verseny is. Az 1991 óta immár hatodszor

megrendezésre kerülõ “Kufsteini találkozónak” Felsõpulya adott otthont 2000-ben is.

(Elõtte 1998-ban.) A találkozót “Mit ér az ember, ha magyar?” címmel hirdették meg. A tanácskozásra

a Kárpát-medencébõl és Nyugat-Európából érkeztek magyarok. 2000 májusában pl. a

pulyaiak Kányádi-estet szerveztek a Városháza dísztermében, amely csaknem megtelt. Az erdélyi

magyar író is megtisztelte jelenlétével az estet. A helyieknek nagy élmény volt, hogy Kányádi

idelátogatott. Minden érdeklõdõt a helyi kétnyelvû polgármester, Kulmann Ernõ köszöntött

nagy vendégszeretettel. Az esten elhangzottak történelmi elõadások, népzenei produkciók, és

természetesen a helyi óvodások is felléptek: megzenésített Kányádi-gyermekverseket adtak elõ.

A rendezvényen nem csak magyar ajkúak vettek részt. Németre lefordított ismertetõkkel és

kétnyelvû konferálással segítették a megértést. Az õsz folyamán egy szegedi társulat adott elõ

operettrészleteket, amelynek szintén nagy sikere volt.

34 Magyar Állandó Értekezlet.